Plátó, kérlek menj a fenébe!

Sokféle szerelem létezik. Van a mindent elsöprő, első szerelem, ami életünk végéig kitart. Van a „sötét verem” fajta, amibe beleesünk, és nincs menekvés. Van a gyors, egy éjszakán át tartó, reggelre eltűnő, van a rövid távú, de viharos, és van a viszonzatlan szerelem. Nekem ez utóbbi, a plátói szerelem a specialitásom.

Ha neked is volt már olyan tapasztalatod, hogy nagyon szerettél valakit, aki az érzéseidet nem viszonozta, tán észre sem vette, akkor tudod, miről beszélek. Fájdalmas érzés. Talán a gyász után a legborzalmasabb, amit érezhet az ember. Elveszettnek és kiszolgáltatottnak érzed magad, és fáj minden egyes romantikus film, minden szerelmes zeneszám, és undorító, ahogy sétálgatnak a szerelmespárok egymás kezét fogva. Mindezt úgy, hogy te imádsz valakit, akit te egy cseppet sem érdekelsz.

A legrosszabb az, hogy a viszonzott szerelem is át tud alakulni viszonzatlanná. Csak annyi kell hozzá, hogy a partnered kiszeressen belőled. Máris kész a slamasztika, amiben nyakig merülhetsz. Ilyenkor persze győzködöd magad, hogy nem is olyan rossz ez, és meg tudod javítani a helyzetet, és majd megint szeretni fog. De nem. Nem fog, és csak egyre rosszabb lesz az egész, mert nap mint nap megalázod magad.

Ha olyasvalakibe vagy szerelmes, aki nem volt soha a tiéd, az egy fokkal jobb helyzet, mert a remény mindig a társad marad ebben a küzdelemben. Legalább vannak jó pillanatok, amikor egy kicsit elhiszed, hogy ez az egész alakulhat még nagyon-nagyon jól is. De nem, sajnos nem fog. Mindig ebben a csapdában maradsz, hacsak nem engeded el ezt a férfit, és nem nyitod ki a szíved, nem vagy hajlandó befogadni és észrevenni mások közeledését.

Legtöbbször ez a csapda az egészben. A viszonzatlan szerelem az a sötét verem, amelyből a szerelmes fél ki sem akar jönni, mert azt gondolja, hogy ez neki jó. Nem veszi észre, hogy egy másik férfinak esetleg tetszik, nem veszi észre, hogy lehetne viszonzott szerelemben is része. Pedig csak nyitott szemmel kéne járni és megnyílni azoknak az apró kis jeleknek, amelyek ott vannak, csak túl nyilvánvalók.

Szóval én magam nagy szakértő vagyok a viszonzatlan szerelmek terén. Az életemből úgy 10 évet töltöttem azzal, hogy olyan embert szerettem, aki nem viszonozta. Sokat sírtam, és rengetegszer aláztam meg saját magam. Már-már kínos volt, de akkor nem éreztem így. Azt gondoltam, hogy még ezt (meg ezt, meg ezt) meg kell tennem, és akkor tuti a siker, és végre felfogja, hogy mennyire szeretem, és megérti, hogy ő mennyire szeret. De soha nem értette/értették meg. Mire rájöttem, hogy pazarlom az időmet, már kész roncs voltam lelkileg. Nagyon nehéz felállni egy ilyen után, de nekem kb. háromszor is sikerült. Nem, nem vagyok magamra büszke, egyszerűen hálás vagyok, hogy még tudok ép ésszel gondolkodni.

És már nem vagyok egyedül, nem vagyok viszonzatlan szerelemben. Néhány éve hátat fordítottam ezeknek az „élményeknek”, és úgy éreztem, egyedül is jó lesz. Néhány hét telt csak el így, és jött Ő, akitől megváltozott minden, és az összes rossz csak úgy eltűnt.

Már nem csak a viszonzatlan szerelemben volt részem. Érzem a mai napig a viszonzott szerelmet, ami csodálatos, minden nap új ihletet ad, inspirál, és csak ad.

Ha szeretnél valakivel beszélgetni a szerelemről, a szexualitásról, írj nekünk, vagy keress minket online rendelésünkön.