Boldogtalan házasság

Dénes számára a házasságkötés igazi mérföldkő volt. Imádta Hannát, gyönyörűnek tartotta, és az esküvővel érezte teljesnek az egész szerelmüket. Néhány hónap múlva azonban szembe kellett nézni a mindennapokkal, amelyek nagyon szürkék és nagyon hidegek voltak.

Dénes nem gondolta, hogy a házasság majd más lesz, mint az azelőtt együtt töltött idő. Azonban az életük teljesen megváltozott, amiről a férfi nem akart tudomást venni. Kihozhattak volna belőle jó, pozitív dolgokat is, ám nem így lett. Dénes egyre rosszabbul érezte magát a kötelékben.

Amellett, hogy nagyon szerette a feleségét, szerette volna élni azt az életet is, amit a házasság előtt élt. Szerette volna megtartani saját sikereit, kicsit önző módon maradni az, aki azelőtt volt. Nehezen ismerte fel, hogy az út immár Hannával közös kell, hogy legyen. Dénes egyre inkább úgy érezte, Hanna csak a negatívumokra fókuszál a mindennapokban, nem veszi észre azt a kemény munkát, amit Dénes beletesz a házasságukba, és a közös életükbe. Nem volt visszacsatolás, és ez nagyon hiányzott Dénesnek.

Folyton csak azt hallgatta Hannától, hogy mi az, amit másképp kéne csinálnia, mi az, amit rosszul csinál. Állandósultak a kritikák, és nem volt semmi elismerés, ami megmérgezte a kapcsolatot.

Dénes eljutott odáig, hogy állandóan magyarázkodásra kényszerült. Ha meg akarta beszélni a problémákat, Hannánál süket fülekre talált. Egyre kisebbnek érezte magát, az önbecsülése kezdett a nullához közelíteni.

Boldogtalan volt. Folyton azt érezte, hogy Hanna szemében már nem az a férfias ember, akinek valaha látta, hanem egy tutyimutyi valaki. Ennek ellenére nem akart harcolni, mert azt viszont nem tartotta volna méltónak egy férfihoz, önmagához.

Ráadásul folyton azt érezte, a külvilág elvárásainak sem tud megfelelni. Hiába fejlődött a cége, hiába volt meg a nyaralás, a wellness, minden, amit csak Hanna akart, mégsem volt elég. Úgy érezte, lehetetlenséget követelnek tőle, és ez a gondolat még inkább boldogtalanságba taszította. A lelkesedése minden területen kezdett alábbhagyni, amit persze Hanna egyre nehezebben tolerált, és még jobban ostorozta Dénest.

Dénesnek nem volt kedve semmihez. Úgy érezte, hogy a szerelme nem elég erős már Hanna iránt, képtelen kitartani mellette. Már a szexet sem kívánta, ami újabb támadási felületet adott Hannának. Folyton azzal jött, hogy hiányzik neki az intimitás, Dénes viszont nem tudta úgy átölelni, mint régen, amikor még minden rendben volt. az az egy-két összebújás havonta rutinszerű aktussá degradálta az egykor csodás szexuális életüket.

Dénes eljátszott azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha Hanna teherbe esne. Kétségbeesést érzett. Nem azt, hogy de jó lenne apává válni. Érezte, hogy nem Hanna az, akivel ezt át kell élnie. Amikor felhozta a témát, Hanna – szokásához híven – hárított.

Hónapok teltek gondolkodással. Dénes egyre inkább azon a véleményen volt, hogy el kell válniuk ahhoz, hogy mindketten boldogok lehessenek. Hanna először nagyon kiakadt, de szerencsére lehetett vele beszélni. Dénes elmondta minden fájdalmát, amelyeket Hanna természetesen nem látott ennyire egyszerűen, és sok-sok időbe telt, míg megértette, és vissza is tudta vezetni saját hibáit.

Dénes és Hanna elváltak. Nem találtak más megoldást a problémáikra. Ha lett volna is, lehet, hogy csak átmeneti lett volna, hiszen a bajok egészen mélyen gyökereztek.

Neked van hasonló történeted? Ismersz olyan embert, aki valami miatt boldogtalan a házasságában. Írd meg nekünk!