Te mit teszel azért, hogy szeressenek?

Ezt a kérdést egy barátnőm tette fel a minap, amikor épp reggeliztünk egy jó kis helyen. Furcsán néztem rá, mert a kérdést nem igazán tudtam értelmezni.

Rengeteget hibáztam életem folyamán, és ahogy haladok előre a korban, ezek a hibák valahogy elhalványulnak, és csak a tanulságok maradnak meg bennem. Az azért jó, hogy ezeket a tanulságokat megjegyzem magamnak, és mint egy érett nő, igyekszem nem újra elkövetni őket. Rájöttem, hogy mint mindenben, a kapcsolatainkban is fejlődünk, a hozzáállásunkban. Az érett, magukért teljes mértékben felelősséget vállaló nők élete nincs tele hibákkal, mert ők – ahogy én még csak próbálkozom – tényleg tanultak múltbéli botlásaikból, és az életük jövőbeli buktatóin átrepülnek.

A nagy múltbéli bakik között első helyen szerepel nálam az, hogy képtelen voltam (remélem, már nem vagyok) nemet mondani. Azokba a kegyetlen játékokba is belementem, amelyek nem szolgálnak engem, hanem leépítenek. Mára eljutottam oda, hogy képes vagyok szelektálni, nem ugrom elsőre, ha a nagy ő füttyent egyet. Sok víz lefolyt a Dunán, míg ide eljutottam, és nem is volt olyan könnyű, de megküzdöttem a magam kis harcát, és pont ezért volt számomra nagyon is de ja vu a barátnőm kérdése: Te mit teszel azért, hogy szeressenek?

Semmit. Ezt válaszoltam.

Értetlenül nézett rám, nem tudta mire vélni, nem értette, hogy én hogy tehetek meg olyat, hogy nem loholok egy férfi után, hogy szeressen már! Ezen már túl vagyok – legyintettem egyet. Nem megyek bele olyan szituációkba, amelyek kényelmetlenek, kínosak számomra. Ha a férfi nem veszi a fáradságot arra, hogy rám is figyeljen, akkor sajnos később sem lesz más, a kapcsolat alatt sem változik. Ez az élet minden területére igaz lesz, nem csak a szexre.

Megtanultam, hogy ha valami nem tetszik, azt ki kell mondani. Az, hogy folyton meghunyászkodjam, én legyek mindig az alárendelt fél, nem tartható hosszú távon. Sajnos számtalan konfliktusom volt már ebből, sőt, volt olyan szerelem, ami ezért ment tönkre. Mert egy idő után nem lehet elviselni, ha mindig csöndben kell lenned – ráadásul a saját hibádból.

De honnan tudod, hogy szeret? Én folyton bizonytalan vagyok… - jött az újabb kérdés és kétkedés. Nem akarom tudni, hogy szeret-e, azt valahogy érzem. Nem kell folyton szembesítenem magam azzal, hogy szeretve vagyok. Elég nehéz felismerni a valódi szerelmet, az biztos. Először is minden nőnek magával, a saját igényeivel kell tisztában lennie, csak azután jöhet egy másik ember. Ha viszont tudod, hogy mik a te igényeid, akkor bajosan mész bele olyan helyzetbe, ami kicsit is más, mint a szerelem. Persze ez csak akkor igaz, ha szerelemre vágysz. Mert ha lazább kapcsolat a cél, az más. Ha így teszel, akkor nem tud senki kihasználni, nem leszel egy csinos játékszer valaki kezében, hanem nőként tekint rád, amiben te magad sose kételkedj!

Amire még rájöttem, és saját hibámból voltam kénytelen megtanulni a leckét, az az, hogy a közös célkitűzések mellett nekem is és neki is szüksége van saját kis mikrocélokra. Olyanokra, amelyek csak az övéi, és nekem is a sajátjaim. Ezt segítik a haverok, a barátnők, az ilyen közös reggelik. Ha erre féltékeny leszel, az biztos, hogy rövid távon sem bírjátok egymás mellett, és folyton frusztrált leszel. Na, és ilyen kérdéseken gondolkodsz, amilyeneket feltettél nekem. – mondtam. Adj energiát a kapcsolatnak, de vedd is ki belőle, ami neked kell. Ehhez fel kell nőni egy kicsit, és vannak, akik a saját kárukon tanulják meg a leckét. Én ezek közé tartozom, nem volt olyan, aki segített volna a nővé érésem folyamatában.

Te viszont kérdezhetsz bátran online rendelésünkön akár ezzel, akár más témával kapcsolatban, itt!

Kovács-Hain Zsuzsa