Megcsalva, eldobva

Három barátnőmmel a szokásos heti traccspartinkon ültünk a szokásos kávézónkban. Mindannyian férjnél vagyunk, kettőnknek már gyerekünk is van. Ezen a csütörtök estén azonban nem volt olyan felhőtlen az időtöltés, mint szokott.

Dóra, az egyik barátnőm most 36 éves. Elég sokáig szingli volt, és nagyon nehezen talált rá Ernőre, a férjére. Három éve vannak együtt, két éve házasok. Anna, a másik barátnőm 38 éves, tíz éve házas, három gyerek anyukája. Igazi mintaházasság az övék. A férje, Andris nagyon szereti őt. Legalábbis eddig így volt.

Anna ugyanis nagyon szomorúan mesélte el, hogy Andris közölte, hogy beleszeretett valakibe, és már nem szeretne Annával élni.

Már mindent eltervezett: a gyerekek maradnak Annával, ő mindenben segíteni fog, és majd a gyerekek ebből semmit sem fognak érezni.

Döbbent csönd lett. A mindig vidám társaságunk csak ült ott. Kértem még egy kör rozét. Nem értettük az egészet.

Anna megkérdezte, hogy nekünk mi számít megcsalásnak. Dóra azt mondta, hogy számára az, ha Ernő lefeküdne valakivel, kicsapná a biztosítékot. Én ennél kicsit szigorúbb vagyok. Nálam már egy csók is megcsalásnak számít. Abba mindent belead egy ember. A csók szerintem már egy bensőséges viszony.

Anna ekkor elkezdett beszélni…

Andris egy éve csalja ezzel a Bella nevű lánnyal, aki kb. egy tízessel fiatalabb Annánál, és persze gyönyörű. Sehol egy narancsbőr, sehol egy ránc, és a hasa is feszes (persze, nem szült három gyereket). Szóval tökéletes. Anna itt már sírt. Én borzalmasan éreztem magam, mert ez az a helyzet, amikor nem tudok segíteni, és ez dühít, elszomorít.

Andris eleinte szállodákba vitte a lányt, de egy idő után már ez sem volt elég. Kibérelt egy lakást. Ezért persze plusz munkákat kellett vállalnia, így egyre kevesebbet volt otthon. Anna ekkor érezte meg, hogy valami nem stimmel. Nem szexeltek szinte már egyáltalán, Andris csak jött és ment a lakásban. A gyerekek körül sem segített úgy, mint régen. A kötelező köröket futotta csak. A srácok is kezdtek egy idő után kérdezősködni. Andris nem tudta tovább titkolni a viszonyt, el kellett mondania. Anna először csak összepakolta Andris holmiját, nem sírt, nem szitkozódott, csak felhívta az anyját, hogy nála aludhatnak-e a gyerekek.

Átvitte őket, nem mondott semmit az anyjának, de ő persze észrevette, hogy nincs minden rendben. Anna hazament, bezárta maga mögött az ajtót, és elkezdett zokogni. Két napig senkivel sem beszélt, a gyerekek az anyjánál maradtak. Csak sírt, és még bennünket sem hívott fel, mert úgy érezte, nem tudja elmondani, mennyire megalázták. Andris átlépett rajta, ő pedig magában kereste a hibát. Mit ronthatott el? Csak a hatalmas csöndet kapta válaszul, mert Andris fel sem hívta azóta. Vígan elköltözött a bérelt lakásba.

Anna most azon kattog, hogy most mihez kezdjen. Egy villanykörtét sem tud kicserélni, nemhogy egy kereket az autón, és már le kéne cserélni a téli gumikat. Mindig Andris intézte ezt valamelyik szombat délelőtt. Hát most nem intézi.

Annában nem is az hagyott mély nyomot, hogy így, egy csapásra elhagyták, hanem az, hogy a gyerekeket is. Hogy lehet az, hogy egy életet valaki annyira maga mögött akar hagyni, hogy a gyerekeit sem keresi? Ezt soha nem fogja megérteni.

A rozé elfogyott, mi meg csak ültünk ott, mint akiket leforráztak. Annának már nem volt könnye, amit elsírhatott volna, helyette megtettük mi, Dórával.  Sirattuk a letűnt időt, amikor még volt annyi egy férfiban, hogy istenhozzádot mondjon annak a nőnek, akit ugyan már nem szeret, de tisztel annyira, hogy nyíltan, a szemébe nézve azt mondja, mást szeret, és nem hazudik egy évig. Tíz év házasság, tizenöt év együtt élés megy a kukába. Mert ezt csak oda lehet dobni. És a gyerekeknek még magyarázkodni sem kell. Elkeserítő, hogy a legjobb barátnőmmel megtörténhetett ez, de felnyitotta a szemem. Rájöttem, hogy milyen törékenyek a kapcsolataink. Mennyire nem lehet tudni, hogy mi fog történni, minden kiszámíthatatlan, és esélyünk sincs megfejteni a másikat. A szerelem bonyolult dolog, főleg akkor, ha egyoldalúvá válik. Ebben az esetben ugyanis a szerelmes fél olyan sérüléseket szerez a szakításkor, amelyeket talán soha nem hever ki. Azt kívánom, hogy Anna magára találjon, és újra az a mosolygós csaj legyen, mint azelőtt. Biztos, hogy ez hosszú idő lesz, de mi, a barátnői mindig mellette leszünk. Az élet legnehezebb döntéseinél, az útelágazásoknál, ahol választani kell.