„A magánéletem csak az enyém”

Titulálták már amorózónak, a honlapja tele van lányok jókívánságaival, és vannak, akik egy-egy darabban akárhányszor megnéznék. Nagy Sándor, a Madách Színház színésze a lányok egyik ügyeletes kedvence, aki semmit nem árul el magánéletéről, és megtartja a távolságot a rajongóktól…

Egy éles váltással lettél énekes-színész, a legenda szerint orvosnak készültél.

Igen, a tévé hatása volt: a Schwarzwaldkliniket néztem, és úgy gondoltam, szívesen lennék én magam Brinkmann professzor. Aztán később a fiatalabb Brinkmann bőrébe is bújtam volna… Így először a sebészet vonzott, aztán később, a gimnázium elején, amikor már a hormonok hatása is érvényesült, inkább a nőgyógyászat érdekelt. El is kezdtem latinul tanulni, hogy az majd jó lesz az orvosin. A biológia egyébként érdekelt is, bár a kémiát, fizikát nem annyira szerettem. Aztán csökkent az érdeklődés, különösen, miután édesapám elmagyarázta, hogy a nőgyógyászokhoz sem mindig csak bombanők járnak. Közben pedig elkapott a zenélés…

És az egész környéken zenésznek ismertek meg?

Kisvárdán és környékén egy szál szintetizátorral számtalan lakodalomban, eseményen léptem fel. Apámnak is volt régebben egy zenekara, innen volt a hangszer. Zeneiskolába nem jártam amúgy, autodidakta módon tanultam zenélni. Az első alkalom 13 évesen volt, és utána nagyon sok ismerős lakodalmán én adtam a zenét, akár 10-12 órán át játszottam.

Jó indulás egy zenei karrierhez, de te színész is vagy!

A Doktorock társulatban kezdtem játszani. Aztán gimnázium után, ahol egyébként hamar leadtam a latint, mert már 2.-3. osztályban tudtam, hogy inkább a színpad vonz, felkerültem Pestre. Toldy Marika nénihez jártam két és fél évet, végül harmadikra felvettek a Színművészetire is. De már közben is játszottam, a Piccolo Színházban és 99-től a Madáchban a Nyomorultakban – itt egy forradalmár fiú szerepében kezdtem. Kocsák Tibor és Miklós Tibor voltak akkor a mentoraim.

Az egyetem után egyenes út vezetett vissza a Madáchba?

Igen: Szirtes Tamás volt az egyik tanárom, aki a Nyomorultakat is rendezte, és még diploma előtt engem is meghívott a Madáchba a Volt egyszer egy csapat főszereplő-válogatására. Már játszottuk a darabot, amikor a diplomaosztó volt. Azóta is sok közös munkánk van. De ma már a Tháliában és a Játékszínben is játszom.

Könnyedebb és fajsúlyosabb darabokban is szerepelsz. Ez tudatos választás a részedről?
Talán inkább Szirtes Tamás tudatos választása. Ezek a felkérések érkeznek. Prózát és zenés szerepeket is játszom, és ez így jó, így kiegészítik egymást.

A színházi karrier mellett egy zenész karriert is építettél.

Igen, az Adagioban öt évig énekeltem, és nagyon szerettem. Rengeteg fellépésünk volt, és épp nemrég számoltuk össze, hogy ennyi idő alatt kb. 50000 lemezt adtunk el, ami rengeteg! Egyébként épp a sok fellépés és munka miatt léptem ki a csapatból: annyit játszom színházban, annyi más dolgom is volt, hogy egy idő után azt éreztem, én vagyok a kerékkötő, aki miatt nem lehet egyeztetni. Választanom kellett, és a színházat semmiképpen nem adtam volna fel.

Tavalyi szólólemezedet követi majd újabb?

Az Adagio után egy más stílusra vágytam, így készült a Szavak, pop-rock-latin iránnyal. Voltak koncertjeim is a dalokkal, de következő albumot nem tervezek mostanában. Az az igazság, hogy a sok tehetségkutató miatt évről-évre rengeteg zenész, énekes ömlik a piacra, és ők többszörösen is lefedik az amúgy is haldokló zenei ipart. Egyszerűen semmilyen szempontból nem éri meg lemezt csinálni, sem pénzügyileg, sem idő, sem energia tekintetében. Olyan viszont lesz, hogy egy-egy dal elkészül, és csinálunk hozzá egy klipet. Ilyen volt a Vigyázz rám, amit a VIVA is játszott, és persze interneten is nagyon sok emberhez lehet ma már így eljuttatni a zenét. Egyébként havi 1-2 fellépésnél több nem is férne bele az időmbe, áprilisban például 18 előadásom lesz.

A honlapod üzenőfala most éppen névnapi üdvözletekkel van telezsúfolva: milyen érzés sztárnak lenni? Te annak tartod magad?
Nagyon kedvesek a rajongók, és valóban, meg is kell még köszönnöm ezeket az üzeneteket! De én azért mindig megtartom az öt lépés távolságot, és ezt el is fogadják. Amúgy Magyarországon szerintem nem létezik a sztár fogalma. Vannak celebek, de ez inkább egy negatív fogalom. A múltkor fel is háborodtam, mert az egyik tévéműsorban celebnek titulálták Bodrogi Gyulát. Szerintem itthon vannak ismert és ismertebb emberek, de nekem ez a kérdés egyáltalán nem fontos. Az Adagio ismertséget hozott és szeretetet, még ma is megállítanak emberek, hogy nem leszek-e újra benne, de ennyi elég is.

A magánéleteddel sincs tele a sajtó...

A magánéletem tabu, erről nem szeretnék beszélni. Ahogy Kulka János mondta egyszer: az emberek úgyis mindig tudják rólunk, mit csinálunk, hol vagyunk, legalább a magánéletünk maradjon a miénk. Én sem élem a nyilvánosság előtt az életem.

Patkó Ágnes