Tartsunk szünetet!

Ez az a mondat, amiről mindenki tudja, hogy csak elodázza az elkerülhetetlent. Ez a mondat már következmény, ami után már semmi sem lehet ugyanaz.

A sok parttalan vita, eredménytelen veszekedés, lépkedés a gyűlölet határán, az a furcsa kimerültség-érzés, ami annyira leszívja az energiánkat, hogy szinte mozdulni sem bírunk. És kimondjuk: tartsunk szünetet. Ennél rosszabb talán nem is történhet egy ígéretesen induló kapcsolattal. A rutinná válás, az egy helyben álldogálás sajnos magával hozza ezt a könyörgésszerű mondatot. Nem lehet mást tenni, hiszen a szeretet még él, nem akarunk teljesen eltávolodni, de nem tudunk együtt lenni sem.  Nem bírjuk elviselni egymást, belefáradtunk az együttlétbe. Ám nem akarjuk magunkévá tenni azt a gondolatot sem, hogy már nem lesz mellettünk, akit szeretünk. Így hát a szünet a megoldás. De meddig? Meddig lehet húzni, meddig lehet a magunkra erőltetett helyzetet elviselni?

Lehetne csak szimplán szakítani, de abban ott a véglegesség. A szünet magában hordozza azt, hogy egyszer újra együtt leszünk. De mik a szabályok? Vajon a szünet alatt lehet más partnerünk is, vagy minden a régi, csak épp nem vagyunk fizikailag együtt?

A szünet nem engedi, hogy új életet kezdjünk valahol máshol, valaki mással. Mert még együtt vagyunk a régivel, de mégsem.

A szünet egy kitolt szenvedés, a ki nem mondott búcsú, az elnyújtott vég. Így is, úgy is elérkezik a kapcsolat vége, de a szünettel tovább tart az amúgy sem kellemes befejezés. Ennek kéne a leggyorsabban lezajlania, mégis mi magunk kárhoztatjuk saját magunkat arra, hogy tűrjünk még tovább. Az egyedüllét ilyenkor még súlyosabb magánnyá nehezedik, mint akkor, ha ott van mellettünk, akit szeretünk. A szünet arra való, hogy elrejtsük a gyávaságunkat. Nem merjük kimondani, hogy vége, mert félünk, hogy egyedül maradunk, de azt sem bírjuk már sokáig, ami a kapcsolatban zajlik. Nem vagyunk elég bátrak felvállalni, hogy nem jó így, más kell, új kell.

A szünet olyan, mint a felfüggesztett börtönbüntetés. Van is kapcsolat és közben nincs is. Gyávaság mindkét fél részéről, amivel saját felelősségük elől menekülnek el, nem vállalják fel a hibákat, csak besöprik a szőnyeg alá.

Ha tisztelnék egymást, kimondanák, hogy nem megy tovább együtt. Véget vetnének a kapcsolatuknak, és hagynák, hogy a másik továbblépjen.

A szünet tisztességtelen időkérés, amit a gyávák többször kijátszanak életük során.

Ha ilyennel találkozol, bárhogy is érzel, mondj nemet. Elkerülöd a felesleges szenvedést, és emelt fővel távozhatsz a kapcsolatból.