Családi állapota: kapcsolatban

Elza 24 éves, barna hajú, hosszú combú, szép arcú lány. Az élete teljesen átlagosnak mondható. Termékmenedzserként dolgozik egy nagy kozmetikai vállalatnál. Egész jól keres, saját lakás, saját autó, divatos ruhák, minden, ami a felszínhez kell. Elza mégsem boldog. És soha nem is volt az.

Ő ugyanis valamilyen perverz vágyat érez, hogy foglalt pasikat nyúljon le a partnereiktől. Amint egyet megszerzett, jöhet is a következő. Még soha nem volt kapcsolata olyan férfival, aki egyedülálló volt. Kéjes örömöt érzett minden leütött betű után, amit begépelt a kiszemelt áldozatnak a Facebookon. Elza ugyanis a közösségi oldalon érezte igazán elemében magát. Jóképű, ápolt férfiakat keresett meg leveleivel, amelyekben ecsetelte saját erényeit, vagy épp a pasi barátnőjének hátrányait. Sosem érezte, hogy túl messzire ment. Ha esetleg képbe került a férfi partnere, és ő válaszolt a levélre, Elza kilépett a körből, és „futni hagyta” áldozatát. Konfliktusba nem ment bele. Minek is tette volna, ha ott a következő, bármikor megszerezhető férfi?

„A boldogság nagyon törékeny valami, és nekem nem igazán volt benne részem. Sírhatok, könyöröghetek, de mindig másoknak jut belőle. Aztán rájöttem, hogy ha elveszem, akkor megkaphatom. Igaz, hogy nem tart sokáig, de arra a rövid időre legalább belekóstolhatok”.

Eszébe sem jutott, hogy az ő kis akciói után azok a nők, akik a párjukat veszítik el, vakvágányra jutnak. A férfiak hiába akarnak mindent visszacsinálni, a nők nem így vannak programozva. Nem könnyű megbocsátani egy félrelépést. Még akkor is nehéz, ha virtuálisan történik, hát még akkor, ha valóban találkoznak a felek…

Márpedig Elza általában nem nyugodott, míg teljesen meg nem szerezte a pasit. Az nyugtatta meg az egóját, ha a férfi elhagyott érte valakit. Ha ez megtörtént, már nem volt fontos többé a kapcsolat. Gyors szexuális viszonyok – Elza részéről, sokszor szerelem – a bepalizott férfiak részéről. És a végén hatalmas pofára esés.

Az érzések nem kerítették hatalmukba Elzát. Csak úgy tudott létezni, mint egy törött tükör, amelynek a darabkái mind-mind egy-egy lélekdarabként hevernek a földön. Nem is akarta egybeforrasztani, hiszen nem reménykedett abban, hogy valaha boldog lesz. Már talán azt sem tudta, mit is keres valójában.

Csak egy dolog volt biztos: a pasi adatlapján az első, amit megnézett a családi állapot volt. A legjobb az volt, ha az állt ott: kapcsolatba, de jöhetett olyan is, aki házas, sőt, az apukáktól sem riadt vissza. Gondolhatnánk, hogy milyen nő képes tönkretenni egy kapcsolatot, egy családot? De ő nem volt gonosz, csupán elveszett. Úgy érezte, mindenki csak átveri, és így megvédheti magát.

Pedig csak egyre mélyebbre süllyedt. Senki sem állt mellette, aki kirángathatta volna ebből. A munkatársai semmit sem sejtettek a másik életéről, barátnői nem voltak. Ez az életstílus nem igazán engedett senkit olyan közel hozzá, hogy hatni tudott volna rá. Egyedül volt. Mindig. Kivéve akkor, amikor a kiszemelt ágyában áltatta saját magát egy kósza boldog pillanattal. De egyszer annak a pillanatnak is vége, és ő ugyanúgy egy törött tükör, mint azelőtt. Már olyan mélyen benne volt ebben, hogy nem tudott szabadulni, valójában ez tartotta életben. Elvenni a másét, és eldobni, aztán kezdeni elölről. Nem gondolni semmire, csak élni, amíg az álboldogság tart.

Elza még mindig így él. Semmi sem tudja kizökkenteni. Míg a kolléganői vásárolni mennek, vagy moziba, addig ő a következő férfit kutatja, aki majd felszedi a földről a törött tükör újabb darabját.