A meggondolatlanság következménye a bizonytalanság – Frida története

Egy mindent elsöprő, fantasztikus érzés kerítette hatalmába. Érezte, hogy övé az egész világ. Hajnalodott már, az esti buli után megpillantotta őt, akiről mindig is álmodott.

Minden azon a bulin kezdődött három évvel ezelőtt.

Frida egy épphogy 18 éves, bohém lány volt, a szülei mindig figyeltek rá, szeretetben éltek. Frida tudta, hogy az élete igazi ajándék. Szép volt és fiatal, mindenki szerette a suliban is, kevés gondja volt. Dalma hívta el az unokatestvére szülinapi bulijára. Frida nem ismerte a srácot, de gondolta, egy üveg bor jó ajándék lesz.

Aztán nemcsak bor, hanem egy kis pezsgő is volt a partin. Frida hamar becsípett. A buli olyan gyorsan eltelt a sok tánccal és nevetéssel, hogy észre sem vette. Hajnalodott már, amikor észrevette a fiút, aki mindvégig egy barátjával beszélgetett a kanapén, és Frida nem figyelt fel rájuk. A fiú is észrevette őt, és elnézést kért a barátjától. Haza akarta vinni Fridát. Az egész egy pillanat műve volt. Frida tudta, hogy ez a találkozás nem csak neki jelent sokat. Órákig beszélgettek a kocsiban Fridáék háza előtt. A fiú, Simon igazi álompasi volt Frida számára. Olyan volt, mintha ezer éve ismerné.

Megbeszélték, hogy két nap múlva találkoznak. Elmentek az állatkertbe. Frida szeretett volna odamenni, imádta az állatkertet. Utána ebédeltek, és elmentek még egy rövid sétára. Közben megbeszéltek mindent. Frida úgy érezte, beleszeretett Simonba. Újabb két nap telt el a következő randiig. Szépen haladt minden. Ezen a randin azonban közelebb kerültek egymáshoz. Frida tudta, hogy várhatna még, de a szíve és a teste csak Simont akarta. Lefeküdtek egymással. Minden olyan csodálatos volt. Ám, amikor a szenvedélyből magukhoz tértek, a felismerés szörnyű volt, és nagyon hirtelen. Nem védekeztek semmivel. Frida nem szed gyógyszert és óvszer sem volt náluk. Nagyon megijedtek, de bíztak abban, hogy nem lesz baj. A következő néhány hét olyan bizonytalanságban telt, amit Frida alig élt túl. Várta, hogy megjöjjön a menstruációja, de nem jött. Simon is, Frida is tudta, ennek a meggondolatlanságnak ára volt. Egy kisbaba… mi lesz most? Azt sem tudták, mihez kezdjenek. Frida tudta, hogy a szüleinek el fogja mondani, amiben Simon is egyetértett vele. Megtartsa? Ne? Mi legyen? Ezek a kérdések motoszkáltak benne.

Odaállt a szülei elé, és mindent elmondott. Az anyukája és az apukája elcsendesedtek, de az arcukon egy halvány mosoly jelezte, nincs mitől tartani. Mellette állnak, ahogy eddig mindenben. Simont is szívesen várják a családba, ahogy ezt a kisbabát is. Az abortusz szóba se kerüljön! Frida félt, és félelméről a szüleinek is beszélt. Mi lesz most a tanulmányaival? Hogy lesz ez az egész? Simon is ugyanígy elmondta a szüleinek, akik azonban nem fogadták a hírt kitörő örömmel, idővel azonban megbarátkoztak a gondolattal, nagyszülők lesznek.

A kilenc hónap várakozás még jobban összehozta Fridát és Simont. A baba időre született, egy csodás kislány, aki a Zoé nevet kapta. „Hogy mi a tanulság?” – kérdezte Frida. „A gyermekáldás csodás dolog, ez tény. A mikor… az nem mindegy. Zoé kicsit korán érkezett az életünkbe, és még egy darabig egyedüli gyermek marad, ez biztos. A fogamzásgátlásra sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani, ez is egyértelmű. Ha akkor Simonnal kicsit is törődtünk volna a következményekkel, nem lett volna a meggondolatlanságunknak bizonytalanság a következménye. Nehéz dolog ez, de boldogok vagyunk. Simon hozzánk költözött. Anyuék sokat segítenek. Zoé két éves múlt. Fantasztikus kislány. Kevesebbek lennénk nélküle. Az azonban biztos, hogy a történetét neki is el fogom mesélni, hogy tudja, fontos, hogy odafigyeljen.”

Ligeti Anna